A Szaharától az Amazonasig
„Négykeréken a világ körül”
 

Vajon hányan gondolkoznak el azon, hogy gyermekkori nagy vágyaikat megtudták-e valósítani, vagy örök életükre csak magukba zárt, elérhetetlen célként ott lebegő álomképként él a mindennapjaikban. Én gyermekkorom óta örökké utazni szerettem volna.

A Szahara & A Keleti-, és a Nyugati – Nagy Homoksivatag
Ilyennek képzeltem el a világ végét… bár lehetett volna ő a végtelen óceán is. Az volt, homok-óceán. Áthatolhatatlan és magába ölelő. Körös-körül a végtelen homokdűnék, amelyek nekem már a délibáb tükrében homokhegyeknek tűntek. Utazásaim alatt eddig már kétszer ölelt körbe, és várom, vágyom, hogy újra megtegye.
Soha nem gondoltam, hogy a Semmi ennyire lenyűgözi az embert... hogy a Semmiben ennyi való van! Fekete lyuk...csak ez csak sárga, és ezernyi tündöklő színárnyalat a színe. Úgy hívják: HOMOK. Dűnék, lankák, hegyek, meghatározhatatlan formák. Köztük apró az ember. De előre szólok, a homoksivatagot nem lehet sem megszokni, sem emberi léptékkel mérni, mert végtelen, és csak csodálható ennek a méltóságos misztikumának köszönhetően. (Mónos János)
 

Helyszín: kamaraterem
A belépés díjtalan.