A 2016-os év első Szabadegyetemi előadásán a veszprémi mézesbábosok és cukrászok történetével ismerkedhetnek meg.

A Laczkó Dezső Múzeum 2015/2016-os Múzeumi Szabadegyetemének ötödik előadása 2016. január 12-én, kedden 16.30-kor kezdődik a Laczkó Dezső Múzeumban (8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.).

Az aktuális előadás témája: Mézesbábosok és cukrászok
Előadó: Dr. Pilipkó Erzsébet néprajzkutató

„Nem is mesterember a mézeskalácsos, hanem poéta. Hangulatot ébreszt, mosolyt fakaszt az ajkakon, elpirulásra kényszeríti az arcokat a süteményeivel, mint az a gondolataival. Úgyszólván a szájába rágja a vásárlónak, ötletekkel látja el, hogyan legyeskedjék, csintalankodjék a fehérnépek körül. Ott van a mézeskalácsos szív, – egy kis célzás, mandulával kirakott lovas, – egy kis jóslás, pólyás baba, vagy csak bölcső, egy kis szemtelenkedés” – írja Mikszáth Kálmán.

A bábosság vagy más néven mézeskalácsosság évszázadokon át igen elterjedt kisipar volt Magyarországon. A vásárok, egyházi búcsújáróhelyek rendszeres látogatói voltak a bábosok. Készítményeik, a mintázott, majd festett mézeskalácsok, a méhser és a márc, illetve a viaszból készült gyertyák és offerek nagy közkedveltségnek örvendtek.

A veszprémi mézeskalácsosság története fehér foltként van jelen a helyi ipartörténet feldolgozásában, ennek egyik oka valószínűleg az, hogy Veszprémben nem volt önálló céhe a mesterségnek, a székesfehérvári főcéhhez tartozott.

Az előadás elsősorban a múzeum néprajzi gyűjteményében található tárgyi anyagra (ütőfák), illetve az adattár és a levéltár ipartörténeti dokumentumaira támaszkodva vázolja fel a mézeskalácsosság helyi vonatkozásait a 19. század derekától a 20. század közepéig, kiemelve a Gombárovics család mézeskalácsos tevékenységét.

Az előadáson szó lesz még a magyar mézeskalácsosság eredetéről, a mézeskalács készítéséről, illetve a hozzá használatos különböző faragott formákról.

Dr. Pilipkó Erzsébet néprajzkutató