A „Ki harap a végén” egy igazi családi szórakozást ígérő darab 9-99 éves korig. A fiatalabbaknak mese, az időseknek rekeszizmot próbára tevő nyelvi csemege, hiszen Romhányi Józsefet idéző Flinstone családos stílusban rímel a darab igazi slágergyanús dalokkal fűszerezve.

Műfaját tekintve vámpírparódia, a szó nemes értelmében. De nem kell megijedni, hiszen a történet egyszerű. Idős grófunk ifjú felesége azt vette a fejébe, hogy őt már csak egy vámpír tudná boldoggá tenni.
„Képzeld csak el azt a fúriát, az okoz neki eufóriát, Ha éjszaka, fejébe száll a vér szaga, S egy csókosszájú vámpírról merenghet, Ki a hóna alatt egy palack vért melenget”

Így grófunk felbérel egy álvámpírt, egy bérszipolyt, hogy kedvére tegyen. Ifjú barátja, akivel megosztja tervét, kapva kap az alkalmon, és vámpírnak öltözve próbál a grófné kegyeibe férkőzni. 
„Most szépen műfogat ragasztok, aztán hanyagolva a főnemesi kasztot – művelek mindjárt baráti csodát… Felcsörtetek a garádicson át.”
Éppen ekkor kel ki kriptájából talán a világ legbugyutább, legszerencsétlenebb, de végre igazi vámpírja, akit viszont álvámpírnak néznek. És amikor a szálak már így összekeveredtek…

…„no de ne szaladjunk ennyire előre, számíthatnak itt briliáns agyvelőre.”
Szóval ez a darab az a fajta, hogy ki egyszer látta, most is röhög rajta.

Jó szórakozást kívánunk, érezze jól magát minálunk!


A Hadart Művészeti Társulás vendégjátéka.